Haj mekkora unalom van. Mi történt emberek?

Kéne egy kis élet...

Üdv e világ rettenetei!

Néha azért erre visz az utam és csendben, titokban besurranok hozzátok, hogy lássam kivé lettetek. Öreg vagyok, már vén vagyok, sokan fel sem ismertek, talán csak a nálam is öregebbek.
Meglep mennyi az ismeretlen és mily kevés maradt régi jól ismert nevekből.
Több lelkesedést és sok fantáziát kívánok a következő látogatásomig. Akkor már hozok is valamit, nem jövök üres kézzel.

Kedves népek..

Ez a hely már üres, ez a hely már halott. Minden föl újraművelhető, de ha nincs már benne élet, nincs mit újraművelni! Én úgy vélem hogy ezt a helyet lassan ideje lesz örök magányba hagyni, nosztalgikus napjainkba sírni, és nevetni rajta egyet. Egy új földre vándorolni ki bírja még a strapát, s ki öreg és vén azt sem hagyjuk cserben ha megvan hozzá a lelkesedése!

Ki velem tart, az üzenetét bármikor továbbíthatja. Együtt pedig, elhozhatunk egy új világot. Mely távol áll ettől, még is marad benne egy kicsi... Amiben tudjuk hogy kik voltunk, mi volt a múltunk és tudjuk hogy miként állunk a jövő homálya elé!